Művészeti tanulmányút - 12. évfolyam

Célok és feladatok:
„Az ember csak azt látja, amit már ismer": ez az általános „igazság” a művészeti tanulmányokra is érvényes. Éppen az olyan szerteágazó, állandóan változó területre, mint a művészet, érvényes az, hogy szükséges hozzá az ítélőképesség. Ez nemcsak a szimpátia és az antipátia közötti keskeny mezsgye művelésének kérdése, hanem sokkal inkább e két szélsőség pillanatnyi és előzetes természetén kell úrrá lenni, mielőtt az érzékelési és a felfedezési folyamat valóban megkezdődhet.
Mindazt, amit a diákok a felső tagozatban a 12. osztályig a művészeti oktatás keretében tanultak, és amely esztétikai döntésképességük kialakulásához vezette őket, a nagykorúvá vált művészetszemlélőnek „in situ" kell átélnie, éreznie és felismernie. Természetesen egy művészeti kirándulás során sok alkotást múzeumokban vagy képtárakban találunk meg, ami azt az eredeti összefüggéséből már így is kiragadja, de mégis más, ha nem Budapesten a Szépművészeti Múzeumban, hanem Amszterdamban a Rijksmuseum-ban szemlélek, esetleg skiccelek egy Rembrandt képet. Fontos követendő irányvonal az, hogy lássuk, miként folytatódott, változott, vagy szűnt meg máig egy művészeti irányzat, keletkezésének országában vagy városában.

Javasolt témakörök:
A múzeum-, ill. koncertlátogatásnál fontosabb az építészeti alkotások tanulmányozása, valamint élő művészek műtermeinek meglátogatása. Ezután néhány hasonló, a diákokban felmerülő kérdés megbeszélésre kerülhet:
• Mit árul el nekem egy épület az arányai, méretei, történelmi korszaka, nemzeti, etnikai vagy földrajzi vonatkozásai által?
• Mi a társadalmi, személyi-biográfiai, nemzeti, etnikai háttere egy mai művész munkásságának?

Szerezhető tapasztalatok:
A fentiek következtében a művészeti kirándulásnak nemcsak az osztályközösséget erősítő hatása jelentkezik (mint minden osztálykirándulásnak), hanem ezen túlmenően egy, általánosságban a társadalomra vonatkozó szociális hatása is, egy nép, egy korszak, egy művész vagy művészcsoport kulturális alkotómunkája megértéséhez vezető megfelelő módszerek fellelése által. A művészeti kirándulás során a fiatalok egyrészt még egyszer, talán utoljára érezhetik magukat a csoport által védett és támogatott diákoknak, másrészt viszont már szabad és individuális személyiségként fordulnak szembe a saját álláspontjuk és véleményük kialakítására vonatkozó kihívással.
Színház - 12. évfolyam

Célok és feladatok:
A 12. osztály tanulmányainak lezárására egy nyilvános előadással készül. Egy egész estét betöltő színdarabot (operát, musicalt, vagy kabarét) „készítenek közösen”.

Javasolt témakörök:
• A diákoknak a lehető legönállóbban kell megszervezniük az előadást, nemcsak saját szerepüket kell megtanulniuk, hanem kisebb csoportokban a teljes előadást meg kell szervezniük, és ezért a felelősséget is magukra kell vállalniuk.
• A cél az, hogy legkésőbb a bemutató estéjére olyan szintre jussanak, hogy az osztály önállóan működő zenekarhoz hasonlatosan, karmester nélkül turnéra indulhasson.
• Előkészítő és kísérő csoportok, eseti tanári felügyelet mellett a sikeres előadás minden részletét kidolgozzák, és felelősségteljesen kivitelezik (pl. világítás, díszletek, dekorációk, kellékek, kosztümök, álarcok, zene, hangeffektusok, reklámozás, grafikák, plakátok, fényképek, programtervezés, dramaturgia, rendezés, időtervezés, lebonyolítás szervezés, pénztár, ügyelet, csoportirányítás, súgás, színek átrendezése stb.).
• Ezt az osztályszíndarabot a Waldorf-iskolában az anyanyelv tanítás csúcspontjának tekintjük. A diákokban nemcsak a szöveg elméleti megértése alakul ki, hanem azt gesztikulálással, mimikával, és beszéddel, hanglejtésekkel is ki kell fejezniük.
• Az anyanyelvi tanítás során a megelőző évek összes gyakorlása hasznukra válik a diákoknak e feladat teljesítésekor:
• A beszédgyakorlatok iskolázták az artikuláció érthetőségét, erejét.
• A naponkénti ritmikus rész (és az euritmia órákon a beszéd hangjainak megfelelő mozdulatok megtanulása) iskolázták a diákok beszédhangjának lelki kifejezőeszközkénti érzékelését.
• A játékos gyakorlatok fejlesztették a térbeli tudatosságérzetüket, mozgásuk gördülékenységét és erejét.
• A próbák során továbbdolgoztak a nyelvi minőség átélésén:
• A mondat íve feszültséget keltő, vagy megnyugtató lehet.
• A felkiáltások, költői kérdések stb., mint drámai csúcspontok.
• A drámai szünet, és sok egyéb.
• A diákoknak a beszédminőséget transzformálniuk kell egyéni mozgásokká, gesztikulálássá, mimikává olymódon, hogy teljesítményük elősegítse az előadás művészi összkoncepciójának megvalósítását. El kell kerülniük úgy a szerep túljátszását, mint laikus klisék használatát. Cél az, hogy a diákok saját interpretálásukban játsszák szerepüket, mindent megtegyenek a darab megvalósításáért, és élvezettel tegyék ezt. Ennek abból kell fakadnia, ahogyan diáktársai látják őket (úgy személyiségüket, mint az eljátszandó szerepet), a rendezői utasításokból (az összkoncepció megértéséből), valamint az egyéni szerepekből (a szerepen magán végzett munkából, és ahogyan az beleillik a darabba, mint egységes egészbe).

Szerezhető tapasztalatok:
Az ilyen projekt teljes nevelő hatását az előadás előtt, alatt és után a színpadon, valamint a színfalak mögött elvégzett feladatok komplex skálája által éri el. A cél az, hogy létrehozzanak egy komplett művészeti alkotást, amely nemcsak a darab sikeres eljátszásából áll, hanem a teljes előkészítő és kísérő feladatok ellátásából is. A diákok felfogó készsége és akaratereje mérettetik meg a szociális arénában, ahol nem az egyes tehetséges személyek felfedezése a cél, hanem az, hogy az összes résztvevő - minden erősségével és gyengeségével - létrehozhasson egy "szociális művészeti alkotást". A diákokat a lehető legnagyobb mértékben be kell vonni a darab kreatív kidolgozásába. Pedagógiailag nem sokat ér, ha a diákok pusztán "színészek", és csupán eszközei a rendező művészi akaratának és saját, önálló elképzelésének.

Ipari gyakorlatok

Célok és feladatok:
A legújabb technológiák tanulmányozása, a velük végzett munka, valamint ezeknek a földre és az emberekre gyakorolt hatása által a diákok megtanulják értékelni azt a kort, amelyben élnek, és amelyért felelősséget akarnak vállalni. Ez az ipari gyakorlat bepillantást enged számukra az emberek nagy csoportjai által végzett olyan léptékű munkába, amelyet egyedülálló emberek soha nem tudnak elérni. Másrészről viszont megtapasztalják, hogy a koordináció segítségével az egyes emberek hogyan működnek közre az ilyen nagyléptékű eredmények elérésében, amelyek nélkül a mai emberek szinte nem tudnának létezni. Ugyanakkor láthatják az egyes emberek önmegvalósítási gondjaiból ébredő szociális problémákat. Ezeket a tényeket, valamint az ezen problémák megoldására irányuló kísérleteket egyszerre tapasztalják meg a diákok. Az ipari gyakorlatot követő utómegbeszéléseken kell kidolgozni, hogy az egyének kulturális és szellemi törekvéseinek csak rájuk tartozóknak kell lenniük (szabadság), hogy a jogi szabályozásnak mindenkire egyformán kell érvényesnek lennie (egyenlőség), és hogy felebarátaink fizikai és szellemi szükségleteire vonatkozó gazdasági gondjainak testvéri alapokon kell állnia (testvériség). Ez az emberi élet hármas alapeszméje, amelyet a diákok az iskoláskoruk alatt újra és újra átélnek, és amelyeknek a társadalom iránti megértéshez és a munka motivációjának kialakulásához kell vezetniük.
Sok iskola, főként Svájcban, kidolgozott a 10 - 12. osztályosoknak felső tagozatos programot, amelyben pl. heti két napot - gyakorlatszerzés céljából - munkahelyen töltenek. Ezáltal az iskolai órarend némileg rövidebb, ugyanakkor viszont hosszú munkával töltött időt nyernek. A munka világával így kialakított érintkező felület által keltett motiváció igen hasznosnak bizonyult. Más iskolákban, főként Németországban, javasolt a hosszabb ideig tartó tanonckodás a gyakorlati tárgyakból az iskola keretein belül, pl. gyermekgondozás, élelmezés, fafaragás, fémmunkák vagy textilmunkák. Ezek a programok az iskolai órarend keretében zajlanak.
Egyes országokban, például Nagy-Britanniában, az állami vizsgarendszer által támasztott követelmények teljesítése teszi ki az órarend csaknem felét, ezzel csökkentve a gyakorlati munkatapasztalatokra jutó időt. Pedig az ilyen tapasztalatok iránti igény egyre sürgetőbben növekszik.
Lehetséges, hogy nagy ipari üzemek nem elérhetőek, vagy nehezen megközelíthetőek a diákok számára. Ekkor a gyakorlat lefolytatható kisebb, lehetőleg termelő vállalkozásoknál is. Szolgáltatóipari (üzleti, éttermi, klubbeli) munkatapasztalatok is sorra kerülhetnek. Sok diák már ismeri ezt a munkaterületet részidős, kiegészítő pénzkereseti forrásként.
Az ipari gyakorlat során a diákok az illetékes, őértük felelős munkahelyi vezető, valamint az iskolai szaktanár speciális felügyelete alatt végzik munkájukat. A gyakorlat ideje alatt a diákok a munkahelyi munkaidő-beosztásnak megfelelően dolgoznak.

Javasolt témakörök:
A következő tapasztalatokból tanulnak:
• ipari termelés,
• a foglalkoztatottak szociális helyzete,
• az egyoldalú munkavégzésből (por, zaj, hőmérséklet stb.) eredő megterhelés,
• bepillantás a nagyobb összefüggésekbe,
• üzemvezetési és gazdálkodási kérdések,
• segítség a személyes orientálódásban.

A XIII. évfolyam

Az évfolyamra lépés feltételei
A 13. évfolyamra az léphet, aki Waldorf-iskolai tanulmányai sikeres befejezését tanúsítja: ez a 12. évfolyam végén a választott éves munka bemutatását és sikeres megvédését, valamint a záróbizonyítvány megszerzését jelenti.
A 13. évfolyamon legalább annyi tárgyat kell tanulniuk a tanulóknak, amennyiből érettségi vizsgára jelentkeznek. Ebből következően az osztály nem rendelkezik egységes órarenddel. A választott tantárgyakról minden tanulónak egyénileg a 12. osztályban júniusig kell döntenie, így tud az iskola egyénre szabott órarendet készíteni.