MEGHÍVÓ
Szeretettel várunk
2008. november 11-én, kedden
a gödöllői Waldorf-iskola
Márton-napi ünnepére.

Gyülekezés:
3/4 5 és 5 óra között a Kastélykápolna előtt.

Márton Savariában, a mai Szombathelyen szüle-tett. Apja pogány volt, a császár seregében szolgált. Ezért nevezte el fiát Martinusnak, amely „kicsi Mars”-ot jelent. „Márton édesapjától bátor-ságot, édesany¬jától jó szívet örökölt. Ha azt látta, hogy valaki állatokat kínoz, megakadályozta benne. Mivel erős volt és igazságosnak tartották, adtak a szavára.”
Nem sokkal születése után a család Paviába költözött. Később itt találkozott először keresztény emberekkel, akik be¬széltek neki Krisztusról, aki „láthatatlan segítőként jár a földön, vigaszt nyújt a szenvedőknek és szeretetet gyújt az embe¬rek szívében. (...) Még ha ritkán adódott is lehetőség, hogy titokban elmenjen hozzá¬juk, Márton szívét mind jobban átjárta az ember, állat és az egész teremtés iránti csodálatos szeretet.”
Ifjúkorában apja katonának neveltette, és ti-zenöt éves korában kinevezte katonának. Ám ahogy teltek-múltak az évek, Márton „a kereszté-nyekkel elveszített minden kap¬csolatot. Volt azonban valami, ami miatt mégsem lehetett teljesen boldog: erejét és bátorságát megcsillog-tathatta ugyan a harcokban, szíve azonban üres maradt.”
Később Amiens-ben találkozott ismét keresz-tényekkel, ahol Hilarius, a keresz¬tény tanító tanítványa lett, majd papnak állt. "Fegyverzetét és lovát visszaadta, s attól kezdve szegényes öltözékben járt. Magán hordozta azonban Krisztus áldását, és életét annak szentelte, hogy a gall pogá¬nyoknak megvigye a kereszténység üze¬netét."
„Márton nem sokáig maradt egyházi szol¬gálatban, zavarta a nagy jövés-menés, a sok látogató. Keresett magának a városon kívül egy csöndes lakot. Idővel mind több és több szerzetes telepedett le itt, majd építettek maguknak egy kolostort. Márton példáját követve jámbor, tevé-keny életet éltek. Sok beteg és kétségbeesett ember tért be hozzájuk, de legalább annyi go¬nosztevő és bűnös is. Márton mindüket testvére-ként fogadta, s kabát és egyéb javak híján szíve és lelke gazdag adomá¬nyait osztotta szét közöt-tük.”
(Jakob Streit nyomán)

Azt szeretnénk, ha idén – a hagyomá-nyok¬hoz visszatérve – a Márton-napot ismét az áldozatkészség, a másikra való odafigye¬lés, az adás gesztusának szem előtt tartá¬sával, szerényebben ünnepel-nénk: egyet¬len darab pogácsa megfele-zésével (az eszem-iszomot pedig meg-hagynánk más ünnepekre).

Kérjük, mindenki hozzon magával lám-pást és bögrét a teázáshoz.

A szervező 2. és 9. osztály