Az antropozófia
(Nem kell megijedni, nem egy elvont tudományos írás következik, hanem a waldorf-iskolában lépten-nyomon felvetődő filozófiai irányzat (?)közérthető, egy szakember szülőtől származó magyarázatát olvashatjuk! Érdemes elolvasni, "kinyílik egy új világ" ..szinte! A szerk.)

Az antropozófia szó szerinti fordításban „emberbölcsesség”-et jelent (a görög anthropos – ember, és sophia – bölcsesség szóból). Ez olyan bölcsesség, amely arról szól, hogyan épül fel az ember, és hogyan tagozódik be a világba.
Gyakorlatilag nincs olyan kérdés, amivel az antropozófia ne foglalkozna, a nevelés, a mezőgazdaság, orvoslás és még számtalan területet lehetne említeni.
Az antropozófia filozófiai meghatározása: etikai individualizmus. Tehát morális alapon működő, az individum fejlesztését hangsúlyozó filozófiai irányzat.
Más filozófiai rendszerekben a megismerés útja, hogy munkahipotéziseket állítanak fel, s utána azokról gondolatokat „gyártanak”, összehasonlítják, következtetéseket vonnak le, és megvizsgálják, hogyan viszonyulnak egymáshoz.
Ezzel szemben az antropozófiában – Steiner szerint – először az érzékfeletti érzékszerveket fejlesztjük ki, hogy közvetlenül érzékeljük az ideákat, a szellemi világ folyamatait, majd erről vonunk le következtetéseket.

De miért is beszélünk antropozófiáról, amikor waldorf iskolába jár gyermekünk? Rudolf Steiner -t különböző témákban kérték fel előadást tartani, ilyen volt a pedagógia is. A Waldorf Astoria cigarettagyár tulajdonosa (Emil Molt) hallva ezt az előadást azt mondta, az ő munkásainak gyerekeit így kellene nevelni. Ezért Stuttgartban, Rudolf Steinerrel megalakították az első waldorf iskolát. Tehát ezt nem a szülők alapították! Steinerrel együtt megszervezték ennek jogi oldalát is, a finanszírozását pedig a gyár tulajdonosa állta. Lelkes tanárokat képzett át erre az új oktatási módszerre. Sajnos elég rövid idő állt rendelkezésére Steinernek a waldorf pedagógia kidolgozására, hiszen 1919-1924-ig tudott csak ezzel foglalkozni, halála (1925) vetett véget ennek a munkának. De a steineri iskolák a mai napig fennmaradtak!
A waldorf tanárnak is szüksége van bizonyos szintű antropozófiai ismeretekre, legalábbis a nevelési részével tisztában kell lennie. Mert ha nem rendelkezik antropozófiai ismeretekkel a pedagógia területén, akkor nem tud waldorf tanár lenni. Hiszen a waldorf iskolában az antropozófiai embertan alapján tanítanak, nevelnek, de nem antropozófia -t! Ezért vallásra, világnézetre való tekintet nélkül bárki lehet a waldorf iskola diákja. A waldorf pedagógusnak pedig abszolút tisztában kell lennie az antropozófiai embertannal (hogy az antropozófia szerint mi az ember, hogyan épül fel, és milyen a fejlődési útja), mert ez alapján dolgozik, ill. ezért tud a waldorf módszer szerint tanítani, nevelni. A szülőnek viszont igen hasznos (de nem kötelező!) hasonló ismeretekkel rendelkeznie, mert ezzel erősíti az iskolát, a waldorf pedagógiát, segít közösen nevelni – az általunk helyesnek ítélt módszer szerint –, ill. tisztába jöhet azzal, mi miért, és miért abban az időszakban történik gyermekével az iskolában. De erről a szülői esteken is, vagy személyes beszélgetéseken is tájékozódhat.
Tehát a waldorf pedagógusnak pedagógiai művésznek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a pedagógus olyan érzékszerveket fejleszt ki magában, amellyel a gyereknek az egyéniségét érzékelni tudja, és személyre szabott idividuális pedagógiát tud így alkalmazni.
Azt gondolom, nyilván azért kerülnek ide egyre nagyobb létszámban gyerekek, mert a szülők elutasítanak valamit, s keresik az útjukat. Tapasztalatom szerint nincsenek igazából tisztában azzal, hogy hová is hozzák a gyereküket, mi van ennek a pedagógiának a hátterében, mi az a legminimálisabb információ, amit az antropozófiáról tudnia kellene. Hiszen ez nagyon-nagyon kiterjedt tudományág, s nehéz kiválogatni, mivel is kezdje valójában.
A legfontosabb, hogy bizalom legyen a szülők részéről, az, hogy tudják ez a pedagógia emberközpontú, nem teljesítményorientált, és az ember teljességét akarja fejleszteni. Az értelem – érzelem – akarat – hármasságát. Nem csak az a cél, hogy a gyerek leérettségizzen vagy lediplomázzon, hanem ennek a hármasságnak a kifejlesztése. Mert mit ér, ha valaki nagyon intellektuális, de a 30-as éveire lelki válságba kerül? Az ember teljességének kifejlesztésére törekszik ez az oktatási rendszer, s nem a gyors pillanatnyi sikerek elérésére.
Hiszen tudjuk, a létbe lépéssel megismételjük a fizikai evolúciót, de – Steiner szerint – a tudati evolúciót is éppen ugyan így. Nem az intellektuális fejlődést kell siettetni, mert akkor sérül a személyiségfejlődés. Hanem a fizikai-szellemi fejlődésének megfelelően kell a gyermeket nevelni. Csak mostanában jönnek rá, hogy az érzelmi intelligencia mennyire fontos a döntéshozatalban. A legmagasabb szintű döntéseket soha sem a racionális logika alapján hozza meg az ember, hanem transzlogikával. A racionális gondolkodás az csak előrendező. Főleg a mai világban, amikor a számítógépekkel le lehet modellezni a racionális gondolkodást, akkor nagyon leértékelődik a normál, arisztotelészi logika, mert ezeket lehet algoritmizálni szoftvereken, így a számítógép az elődöntéseket tudja segíteni, de a végső döntéseket csak az ember tudja meghozni. Azok az igazán kreatív és sikeres emberek, akiknek többfajta intelligenciájuk (zenei, matematikai, mozgási, érzelmi stb.) van, és ezeket össze tudják kombinálni egymással. A csak egy dologra specializálódott intelligencia nem szerencsés, mert „túltermelés” van belőle, tehát olcsó az ára.
Az a lényeg, hogy az a szülő, aki ide kerül, igyekezzen minél többet megtudni a waldorf pedagógiáról, és ne bátortalanodjon el, az esetleges kezdeti sikertelenségtől Tehát a bizalom a legfontosabb!

Tóth Sándor

Ajánlott irodalom:

Rudolf Steiner: Gyermeknevelés szellemtudományi szempontból
Karl König: A gyermek első három éve
Wolfgang Goebel - Michaela Glöckler: A nagy gyermekkalauz
www.szellemtudomany.hu