Az itt olvasható cikket hasznosnak találtam mind szülők, mind a Waldorf pedagógia iránt érdeklődők vagy az azt kutatók/tanulmányozók, ill. kollégák számára. Mindazonáltal – bár egy angol nyelvű, steineri neveléssel foglalkozó lapban nyomtatásban megjelent – tartalmaz olyan részeket, melyekről úgy gondoltuk, hogy iskolánk honlapján nem jelentetnénk meg szívesen; érthető okokból. Így itt csak részleteket közlünk belőle, hogy akik fontosnak gondolják, tudjanak róla és hozzájuthassanak. Azon kollégák vagy szülők számára, akik a cikket teljes egészében szeretnék elolvasni, szívesen rendelkezésére bocsátom, amennyiben ezt egy e-mailben jelzik nekem (roomy@vipmail.hu).

Türkössy Szilárd

Gödöllő, 2006. 02. 13.

Életciklusok

Új epocha a hatodik osztályban, mint a szexuális nevelés életkori sajátosságoknak megfelelő megközelítése

Sven Saar cikke

A stuttgarti, első Waldorf iskolában a szexuális nevelés nem volt külön tantárgyként része a tananyagnak. Kétségtelen, hogy ennek oka legalább annyira a ’20-as évek általános erkölcsi normáiban keresendő, mint Steiner (valószínűleg apokrif) megjegyzésében, miszerint ilyesfajta dolgokat legjobban a szülők kezelnek.

Nehéz kideríteni, hol volt az a pont, ahol az emberi szexualitás és az ehhez kapcsolódó kérdések bekerültek a hetedik osztály főoktatásába, melyet általában „Egészség és higiéné” néven ismernek, azonban ez néhány évtizede már jelen van ebben az évfolyamban. Két szempont vezetett arra, hogy e téma helyzetét újra átgondoljam:

- Ha ezzel elég mélyen kell foglalkoznunk, olyan témák mellett, mint pl. a vérkeringés, légzés, táplálkozás, az érzékek ápolása, tinédzser higiéné és droghasználat, akkor valamiből biztosan engedni kell, különben az epocha legalább hat hét hosszú lesz.

- Még fontosabb az, hogy - míg kilenc évvel ezelőtt az első osztályom számára a téma helyesen a hetedik évfolyam elejére került - a negyedik osztály vége felé már volt egy olyan határozott érzésem, a mostani diákjaimnak erre némileg korábban lesz szükségük. Testi fejlettségüket tekintve nem járnak feltétlenül elöl, ám már hat éves koruktól a szexuális tárgyú képek és témák olyan özönének voltak kitéve a filmeken, zenéken keresztül, hogy a „kép átrajzolása” bizonyos mértékig tanácsosnak tűnt.

Az ötödik osztályra való készülés közben a – gyakran szarkasztikusan használt – „méhecskék és pillangók” képe jutott eszembe. Lehet, hogy nincs is semmi az ódivatú képben a prűdség puszta következményein túl?

A felkészülés

Elhatároztam, hogy nem foglalok állást túl elhamarkodottan valami új és kipróbálatlan mellett, de bizonyos dolgok helyretétele lehetővé tenné, hogy elinduljak egy bizonyos irányba, ha úgy akarnám. Először is, körvonalaztam a gondolataimat a szülők előtt egy találkozón, kb. az ötödik osztály felénél járva, és elmagyaráztam, fontolgatom, hogy a hatodik osztály második felében foglalkozni fogok a szexuális neveléssel. Pozitív választ kapva megkérdeztem őket, hogyan közelítenék meg a témát a gyerekeikkel, amikor az idő elérkezik. A következő alkalommal azt kértem, hogy valamikor az elkövetkezendő nyolc-kilenc hónap során találjanak alkalmat arra, hogy megbeszéljék „az élet tényeit” oly módon, ahogy az nekik megfelel. Emögött az a gondolat húzódott, hogy a téma először egyéni és kevésbé elvont módon kerülne szóba, a megfelelő hangulatban, ill. olyasvalakitől, aki közel áll hozzájuk, és akiben bíznak.

Amikor botanikával foglalkoztam a nyári félév során tudatosan kihagytam a beporzást, mert akkorra már formálgattam az új epocha alapgondolatát. Azon a nyáron, amikor a hatodik évfolyamra készültem, egy rugalmas három hetes időszakot iktattam be a nyári félévre, lehetőséget adva magamnak, hogy a gyerekek fejlődését közelebbről megfigyelhessem, és hogy egy hónap megfigyelési eredményeitől függően eldönthessem, eljött-e a megfelelő pillanat.

A hatodik osztály során – miután előzőleg eldöntöttem, hogy ez az időpont júniusban lesz – vázoltam a szülőknek, hogy mit tervezek csinálni az osztályteremben. Fontos volt, hogy akkor megkapjam a hozzájárulásukat, mert egyébként a téma kényes volta nem szerencsés és fájdalmas elutasításokhoz vezethetett volna.

A vázlat

Az epocha mögöttes gondolata az volt, hogy a férfi és női elemeket a természet birodalmain keresztül tekintsük át, és vizsgáljuk meg a hasonlóságokat, különbségeket, ahogy közelítünk az emberhez. Miután pedig ide elérkezünk, a „részletek földrajzát” célozzuk meg, ill. ezek funkcióját és különböző folyamatait, és aztán lépjünk tovább olyan dolgokhoz, amelyek a megtermékenyítés előtt történnek. Eközben pedig inkább érkezzünk el azokhoz a témákhoz, melyek a tizenéves testi és lelki higiénéjével kapcsolatosak, és ne ebből induljunk ki.

…

Túl a fizikain

Ennél a pontnál fontos, hogy – míg méltányoljuk a fizikai folyamatokra irányuló kérdéseiket – folytassuk azt az utat visszafelé, melyet tizenkettedik életévüknél kezdtünk el. Mi történt a fogantatás előtt? Kénytelen a tanár a materialista légkörben fenntartani az a teóriát, hogy az ember eredete a fogantatás pillanatában van, vagy még rosszabb, a terhesség 12. hetes állapotában?

Egy rövid osztálytermi megbeszélés rögtön világossá teszi a gyerekeknek, hogy mindannyiunk egyedi lény, hiszen nem lennénk-e egyformák testvéreinkkel, ha szüleink egyesülésének puszta „terméke” lennénk? A legtöbb gyerek 12 éves korában lelkének és lelke egyéni jellegének még erős és természetes tudatosságával rendelkezik. Ennél a pontnál felajánlottam, elmesélek egy történetet a gyerekeknek, világossá téve, hogy ez csupán egy történet, se több se kevesebb, de szeretném, ha meghallgatnák.

A térben, melyet az emberi lelkek földi haláluk után elfoglalnak, volt valaki, aki úgy érezte, hamarosan eljön az idő, amikor majd vissza akar térni. Tudta, milyen körülményeket szeretne találni ebben a földi életben, és elkezdett megfelelő szülőket keresni. Amikor rájuk talált, az egyik amerikai, a másik olasz volt, mindegyikük a maga országában. A lélek mindazonáltal tovább követte az életüket közelről s néhány év múlva már mindkettő Angliában élt: a férfi újságíróként Londonban, a nő cserediákként a Bath-i Egyetemen.

Röviddel karácsony után a férfi Bristolba utazott egy megbízás miatt, ám a Paddington pályaudvaron lekéste a vonatot. Feldúltságában véletlenül fellökte az olasz diákot, aki épp egy későbbi vonatra várt. A férfi túlságosan is el volt foglalva ahhoz, hogy a nőt megfelelőképp észrevegye, azonban hamarosan bejelentették, hogy minden nyugati országrészbe induló járatot töröltek aznapra. A férfi a szerkesztőségen keresztül szerzett egy szolgálati autót, hogy az vigye őt Bristolba s – mivel közben észrevette a mérgelődő és összezavart fiatal diákot – felajánlotta neki, hogy elviszik őt is.

Az autóban aztán beszélgettek, és felfedezték, hogy a férfi dédapja ugyanabból a szicíliai kisvárosból érkezett, ahol a nő nem sokkal azelőtt töltötte a karácsonyt, családja körében. Miután a nő kiszállt az egyetemnél, a férfi megkapta a telefonszámát, és tovább utazott, hogy bristoli megbízatását elvégezze. Csakhogy felfedezte: a.) egész hétvégén a nő járt az eszében; b.) elvesztette a telefonszámát.

Úgy határozott, visszatér Bath-ba, hogy a nőt megkeresse, de mivel az egyetemi félév még nem kezdődött el, és nem tudta a vezetéknevét, nem tudott jobbat kitalálni, mint hogy beüljön az egyik belvárosi kávézóba, remélve, a nő majd arra jár (kétségtelenül fülig szerelmes volt). Talált egy kávézót, leült az ablak mellé, és odafordult a pincérnőhöz… természetesen a nő volt az – ez volt a diákmunkája.

A történet többi részét könnyen el lehet képzelni: rájöttek, hogy szerelmesek egymásba. A nő úgy határozott, Londonban fejezi be tanulmányait, és összeköltöztek. Amikor hónapok múltán még mindig nagyon szerelmesek voltak egymásba, és mindketten úgy döntöttek, a másikuk az a társ, akit mindig is kerestek, a lélek megkapta türelme jutalmát: mikor a nő ovulációja alatt szeretkeztek, a lélek megtalálta járművét s a pár gyermekeként 9 hónap múlva világra jött, elveszítve korábbi létezése minden részletének tudatát.

A történet visszaidézésével a tanár finoman és okosan foglalkozhat a karma kérdésével: nem minden gyermek érkezik ilyen tökéletes környezetbe! Hogyan választhat valaki szomorú és szenvedéssel teli életet? Az ember itt nehéz helyzetbe kerül. Természetesen nem az a feladatunk, hogy a reinkarnációba vetett hitbe neveljük bele a gyerekeket, s ezen kérdések óvatlan kezelését könnyedén lehet így tekinteni. Mindazonáltal úgy vélem, jogos felajánlanunk a lehetőséget a gyerekeknek, hogy a témát egy történet kiindulópontjából derítsék fel: aztán minden egyéniség maga döntheti el, hogy fogadja. A döntő elem az, hogy a tanár a lehető legnagyobb tisztelettel legyen a gyerek szellemi szabadsága felé: ha ez helyén van, akkor nagy baj nem történhet.

…

Következtetés

Soha ne feledjük, hogy az előttünk álló gyerekek szexuálisan még nem tevékenyek és (remélhetőleg) még jónéhány évig nem is lesznek. Ez a tudat – miszerint amiről beszélünk, mintha egy idegen ország lenne – kell hogy ellássa információkkal és irányítsa a bemutató hangulatát. Azonban nem szabad az igazságot elkerülni, vagy olyan válaszokat adni a gyerekeknek, melyekben az őszinteség hiányát tapasztalják. Mint bármely más tárgyban, a gyerekek vezetést várnak tanáruktól. Ebben az esetben tanácsokat adunk, melyeket a legnagyobb bizalommal fogadnak, bár ezt nem kell évekig gyakorolni.

Nem könnyű nyitottnak és egyenesnek lenni úgy, hogy ugyanakkor nem tárunk fel szükségtelen és valószínűleg zavaró részleteket. Pl. a megrontás kérdését megválaszolni nagyon fontos lehet az egyik gyerek számára, míg a másikat mélyen felkavarhatja. Mindazonáltal valószínűleg hasonló hatású lehet, bármilyen életkorban is foglalkozzon vele valaki. Amikor a gyerekektől az epocha végén visszajelzést kértem, érdekes beszélgetés alakult ki:

„Jó volt, hogy három hetet töltöttünk vele. A testvéremék hetedikben vették és csak egy hétig.”
„Hát, jobb lett volna, ha egy kicsit később vesszük. Ez a sok undorító dolog… Nem korai ez egy kicsit nekünk?”
„Azért jobb tudni ezekről még azelőtt, hogy megtörténne.”
„Szerintem a doboz jó ötlet volt.”
„Szerintem zavaró volt ez az epocha, de hasznos is!”

Valószínűleg lehetetlen a dolgot minden gyerek előtt pontosan tisztázni, hisz a téma elég személyes. Mindazonáltal, amikor eljön az ideje egy egész osztály számára, meggyőződésem, hogy sokat lehet nyerni ebből a munkából.

A cikk eredetije megjelent a Steiner Education 38/1. számában. Fordította: Türkössy Szilárd